A nyertes épületeket, a neves zsűri tagjai értékelik:
Fődíj, családi ház kategória
iBenczúr László, Weichinger Miklós, Tóth Zsófia – Nyaraló Badacsonyörs
Méltatást írta: Szoják Balázs, az Év háza díj alapító kurátora
Ritka és szívmelengető, amikor az alkotói mértéktartás és fegyelem ilyen értő közegre talál.
Amikor a tudatos puritánság tiszta értékké nemesedhet és a „kicsi” igazán „naggyá” válhat.
Amikor az egyszerűségben mégis megjelenik, ami összetartozik. A helyi karakter valami „északisággal”, a kő szigora valami mediterrán hívogatással.
Amikor a sallangmentes tömeg magabiztosan uralhatja a nyílások, az árnyékolók és egyéb elemek megjelenését.
Amikor a színek és árnyékok tisztán a natúr környezetre reagálhatnak. A szőlőkaró-szürke bazalt kő, a földszínű cserép, a penész zöld nyílászárók mind valami eredendőt sugároznak.
Amikor a külső és belső konzekvensen létezhet, ahol a tervezett visszafogottság és fantázia izgalmasan találkozik.
Amikor a visszahúzódás és szerénység maga az erő és magabiztosság.
Itt nem jó szó – bár igaz – az illeszkedés. Ez annál sokkal több.
Gratulálok!
Fődíj, középület kategória
Bődi Imre, Frikker Zsolt - Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Budapest
Méltatást írta: Répás Ferenc DLA, Ybl-díjjal kitüntetett építész
Manapság szinte természetessé vált, - hogy rossz esetben teljes egészében, jó esetben csupán elnagyolt vázlatként – az interneten fellelhető információk alapján az AI írja meg helyettünk az általános iskolai szöveges házi feladatainkat, főiskolai szakdolgozatainkat, egyetemi doktori értekezéseinket, vagy épp egy méltatás szakmai szövegét. Ha így lenne, akkor a középület kategória győztesének méltatásakor, a következő cikkeket találná meg az algoritmus: Befejezett udvar (a szerzők pályázat ismertetése az ÉF-on 2016. júniusban), Méltatás a Molnár Péter díj átadásán (Kalmár László 2021-ben), Befejezett mozdulat (Okrutay Miklós, Magyar Építőművészet, 2022. júniusban), Sol omnibus lucet (Marián Balázs, MÉD, 2022. októberben), Régi és új egysége (Botzheim Bálint, Octogon, 2022. novemberben), MÉD finalistáinak bemutatása(Bagi László, Forbes, 2022. novemberben), Méltatás a Vedres György-díj átadásán (Szabó Levente, 2023. júniusban).
Illusztris anyag, ha e méltatáshoz az AI helyett nekem kellene szöveg kollázst készíteni az említett publikációkból, valahogy így festene:
A Palotanegyed egyetemi épületekkel sűrűn teleszőtt szövetében, a századfordulós bérházak között, a Hültl Dezső Műegyetemi tanár által tervezett, egykori szanatórium épület, a betegek helyett már jó ideje a Semmelweis Egyetem hallgatóit szolgálta ki, ám az első évesek anatómiaóráit hat részletben tudták csak megtartani megfelelő előadóterem híján, ezért időszerű volt a bővítés. Az új épületszárny tervezésére 2016-ban írtak ki országos tervpályázatot, amelyen Bődi Imre és Frikker Zsolt terve nyerte el az első helyezést. Figyeljünk a szavakra: országos, titkos, nyilvános tervpályázat, a zsűri dönt, az I. díjas megbízást kap, 6 évvel később pedig átadnak egy épületet, amely minden bizonnyal az egyik legfontosabb hazai, kortárs építészeti fejleménye az elmúlt évtizedeknek. „Az volt a cél, hogy a két épületből egy legyen” – összegzi egy mondatban Frikker Zsolt a koncepciót. A közel 5000 négyzetméteres bővítéssel szerették volna a befejezetlenség érzését eltüntetni, kortárs épületet létrehozni úgy, hogy minden döntésüket a meglévő épületből vezetik le. A Hültl-házhoz való új hozzáépítés tehát egy majd´ 120 éves hiányt pótolt mesteri lazasággal: kiegészíti az épületegyüttes hiányzó sarkát, bezárja az egységes térfalú udvart, az eddig zsákutcaként véget érő közlekedő folyosók is immár körbejárhatók valamennyi szinten. Az új épület nem csupán rácsatlakozik a meglévő együttesre, hanem sokkal többet tesz ennél: belső áramlásokat indít, lendületet teremt. „Sol omnibus lucet „– ez a latin köszöntés áll a Vas utcai bejáratnál, ami annyit tesz: „A nap mindenkinek süt.” E mottó igaz a központi szervező szerepet vállaló tágas, fénnyel bejárt átriumra, a közösségi, közlekedő terekben és a tantermekben is. A belső térben a plasztikai hatást tovább erősíti a színválasztás: a szerkezetek nyersbeton felületeit a burkolatok világosszürke tónusa egészíti ki. Ennek köszönhetően akár a térbeli formák, akár az egyes síkok, az építészeti szükségszerűségen túlmutató képzőművészeti értékkel bírnak. Különleges térélményt jelent például úgy közlekedni, hogy a régi és az új épület lépcsőit egyszerre használjuk, az egyiken le, a másikon fel. Több mint egy évszázadnyi a különbség, de a mai épületnek egyáltalán nem kell szégyenkeznie a régi minősége mellett. A kivitelezés minősége kiemeli az épületet a mai magyar építőipar termékei közül. Külön ki kell emelnünk az utcai homlokzatot! Feltétlen jót tett a háznak az eredeti programban szereplő pinceszintre bezsúfolt tornaterem elhagyása és ezáltal az utcai homlokzat egy szinttel történő mérséklése. Az eklektikus, századfordulós utcaképbe való illeszkedés szándékosan kerüli a direkt eszközöket, ugyanakkor a homlokzat arányrendszere, tagolásának ritmusa, részletképzése azonos módon jelenik meg, mint száz évvel korábbi elődéinél.
A mai kibírhatatlanul eklektikus építészeti gondolatvilágban, e feltűnően tiszta, érzékeny és fogékony, erős, és etikus építészeti gondolkodás az, ami miatt a zsűri egyhangúan javasolta a középület kategória győztesének, a SOTE Egészségtudományi Karának új épületét, mely a Bődi Imre és Frikker Zsolt vezette Studio Fragment tervei alapján valósult meg. Gratulálunk a tervező csapatnak!
Leier főtámogatói különdíj
LAB5 - Erdélyi Linda, Dobos András, Korényi Balázs, Gáspár Virág Anna, Egyed János, Kendi Bogáta, Németh Diána, Páncsics Dávid: GRAND'OR, Budapest, Nagy Diófa utca
Méltatást írta: Dévényi Sándor DLA, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a 2023. évi Év háza bíráló bizottság társelnöke
Foghíj-beépítéses társasház
(107 lakás, 4 iroda, 1 üzlet, mélygarázs 122 parkolóhellyel)
Napjaink belvárosi lakásépítési boomjának tipikus terméke. Az előírások maximális kihasználásával minél több, minél olcsóbb és – a könnyebb eladhatóság érdekében - , nem túl nagy lakások és sok parkoló építése. Ezen elvárásoknak a tervező megfelelt. Ötös.
Egy sok évszázados közösség városépítő tevékenységének szerves folytatásában gondolkodni és élményt nyújtani a város és a ház lakóinak, önálló művészi gondolatok anyagba, formába öntése által, - ez az Építészet. A tervező elérte ezt a szintet.
A zártsorú utcaképbe illeszkedik homlokzatával, átveszi a közeli historizáló házak finom eleganciáját. Nyilván nem a XIX. századvég arányrendszerével és formáival dolgozik, ez a ma megkövetelt szintmagasságokkal nem lehetséges. Átveszi viszont a századvég építészetéből a felület tagolásának kellő sűrűségét, ha úgy tetszik, a díszítés igényét. Homlokzata jó ritmusban kellően tagolt, elegáns architektúra, nemes anyagok használatával. A lakóház belső szerkezetéből fakadó, ismétlődő ritmusok és formák rendszeréből szépen és a funkciót hangsúlyozva emeli ki a bejáratot. Finom ritmus váltással jelzi a lábazati szint helyét, diszkrét utalással a szomszédos épület architektúrájára. Hiányérzetem csak az elmaradt főpárkány miatt adódik. Udvari homlokzatai a takarékosság jegyében születtek, de itt is érzékelhető törekvése a szépre.
(A profit szorításában néhány necces döntésre kényszerült a tervező, ilyen a középfolyosók szűkös sötétsége, amit a folyosó homlokzati kivezetésével, vagy az összekötő épületszárnyba helyezett szintenkénti egyetlen lakás elhagyásával orvosolhatott volna. Netán bevilágító udvarokkal, mint a szomszéd épületnél. De ilyen megoldásokra csak a XIX. században terjedhetett ki az építési büdzsé. Felmerülhet a kérdés, hogy napjaink autómentesítési törekvéseinek fényében helyes-e 122 autó beterelése a szűkös Nagydiófa utcába? Ezek persze a tervező hatáskörén kívüli kérdések.) Többet talán a magas tető érzékibb formálásával, kisebb lapos tetős felületek kialakításával tehetett volna az építész, mindezt az ötödik homlokzat belvárosi illeszkedése érdekében.
Sajnálatos, hogy az utcában nemrég megépült foghíjbeépítések meg sem közelítik ennek az épületnek a színvonalát, így csak remélni lehet, hogy ez az invenciózus gondolkodás követőkre talál.
A Magyar Építész Kamara Szakmai Különdíja
Getto Tamás, Sztranyák Gergely: Új pécsi vásárcsarnok
Méltatást írta: Dr. Hajnóczi Péter DLA, a Magyar Építész Kamara elnöke
Pécs egy sok nemzetiségű, sokszínű, kisváros jellegű nagyváros, ahol a pécsiek mindennapjainak meghatározó része a napi szintű találkozás, a kommunikáció, melynek elsősorban a nagy közösségi területek adtak és adnak ma is helyet. Ez mindig is így volt, jelenleg is így van, és reméljük, hogy így is marad. A pécsi vásározás, piacozás a XX. század közepéig a város különböző pontjain volt fellelhető. A pécsi főtéren, a Széchenyi téren volt a nagypiac, a Hal téren árusították a halat, a Kórház téren és Búza téren pedig az állatvásár működött.
1976-ig több terv is készült, ami helyet adott volna hol egy grandiózus, hol egy barátságosabb léptékű vásárcsarnoknak. Aztán 1977 karácsonyán megnyílt az a vásárcsarnok, melyet 2022-ig használtak a pécsiek. Ezalatt a 45 év alatt a régi vásárcsarnok szinte nem változott semmit, mindent mindig ugyanott lehetett kapni. Néha volt itt ugyan rock koncert vagy működött étterem is, de az ÁLLANDÓSÁGOT az épülettel együtt idősödő állandó árusok, a régi és az új vevők, a lacipecsenyések, a kocsmárosok és törzsvendégeik adták.
Közel fél évszád után a megváltozott igények, a megváltozott társadalmi viszonyok, a megváltozott szemlélet – miközben a pécsiek ÁLLANDÓSÁG szeretete nem változott- építtetett a város egy új vásárcsarnokot. A régit nem volt gazdaságos felújítani, átépíteni. Ezt az új vásárcsarnokot két kiváló építész, Getto Tamás és Sztranyák Gergely tervezte. A tervezők természetesen a mai elvárásoknak megfelelően (rövid ellátási lánc, benapozottság, tűzvédelem, stb.) tervezték meg az épületet. De a lényeg ezeken a száraz dolgokon túlmutat.
A városnak ez a tömbje egy heterogén beépítésű tömb. (Funkcióiban: távolsági autóbusz pályaudvar a 70-es évekből, 60-as években épült 4 emeletes lakóházak, 30-ban épített, Kőszeghy Gyula által tervezett „üzemi bérház”. Beépítésben: szabadon álló, zártsorú, szőnyegszerű.) A tervezők ezt a heterogén beépítést a lebontott omladozó, Rák Cafe-féle épületek helyére, a tömb déli területére elhelyezett kelet-nyugati tengelyű hasáb formájú, szoliter jellegű épülettel zárják, ahová került az agóra, és ehhez szerény léptékben csatlakozik a „hátsó”, déli oldalon a kiszolgáló funkciókat rejtő épületrész. Az épület nem kíván, nem is tud mihez illeszkedni, inkább vállalja különcségét, a tömb legfontosabb épületének kijáró odafigyelést.
Mivel az épület dél felől zárja a tömböt, az északi homlokzata lesz a fő homlokzat. A főhomlokzat előtt egy az épület által természetesen árnyékolt külső piac is készült. A főhomlokzatot a tervezők egy többrétegű homlokzattá formálják, melynek külső héja egy üveglap, mely a kültéri és a beltéri piac között vizuális kapcsolatot biztosítja, és ami mögül felsejlik az arányaiban a megszokotthoz képest kissé magasabbra húzott boltozatú piactér. Ezt a meglepő arányú magas teret a pécsiek hamar megszerették, több néven is emlegetik, az egyik ilyen a „petrezselyem katedrális” elnevezés. Ez egyébként találó, mert alaprajzában háromhajós katedrális-szerű kialakítású a csarnok. Ez a magas tér, a beáramló fény jó érzéssel tölti el a bent tartózkodót, a pécsiek büszkék az új vásárcsarnokra, úgy látszik megtalálták benne a fent emlegetett ÁLLANDÓSÁGot, és ez fórummá emelte az épületet.
Gratulálunk!
A Magyar Építőművészek Szövetségének Szakmai Különdíja
Baló Dániel László - Murum studio: Ház a kőtömbön - Dereszla Bisztró, Bodrogkeresztúr
Méltatást írta: Jánosi János, Ybl- és Pro Architectura díjas építész
A JÓ BORNAK NEM KELL CÉGÉR
Ülök a Dereszla bisztro pergolás teraszán és hátam a kőfalnak támasztom. A terasz előtt folyik a Bodrog. Lassan, méltóságteljesen „csordogál” a nagy víz, talán az idők kezdete óta és kitudja még meddig. Vonalszerűen kanyarog a zempléni és tokaji hegyek árnyékában.
Időtlen az idő, házszerű a ház. Kapcsolata a kerttel, az egyenes vonalú terméskő támfalak ritmusával mintaszerű, szintén időtlen.
Ülök a bisztro pergolás teraszán és iszom a bort. „A jó bornak nem kell cégér”..., tartja a mondás. Itt ülve érzem, hogy ez mennyire igaz. Egymásra talál folyó, ház, ember és tartalom.
Minden finom.
Finom vonalú kőfalak, finom egyszerű, lebegő tető és a desszert: a belső kicsit „csipkés”, elegáns kialakítása. A felülről beáramló fény csillog a belső, pikkelyszerű csempéin. Ágaskodó oszlopok és támok nyújtózkodnak az égnek, tartják a könnyű tetőt. Mintha érzés járná át, mintha mindig is itt lett volna. Talán itt is volt...
Ülök a pergolás teraszon és hátam a kőfalnak támasztom. A terasz előtt folyik a Bodrog, mintha mindig is itt folyt volna. A bor finom, az étel kitűnő. A jó bornak nem kell cégér, és érzem a jó háznak sem. Egymásra talált táj, építészet, gasztronómia. Kell ennél több...?
Azt hiszem nem. Talán a véghomlokzat eltolt üvegrésze nem formálódik szervesen a középcentrikus oszlopsorhoz. A régiség embere mindig hagyott a házon egy kis befejezetlen részt, egy kis hibát, mert azt tartotta, hogy csak Isten lehet tökéletes. Talán ez is így válik kerekké és hát most már tudom, hogy a jó háznak sem kell cégér...
Gratulálok a tervezőnek a Magyar Építőművészek Szövetsége nevében a MÉSZ különdíjához!
Hella Támogatói Különdíj
Equinox - Bakos Bálint, Molnár Máté, Bakos Noémi: Júlia - Családi ház, Diósdliget
Méltatást írta: Tóth Balázs, okleveles építész, az Építésügyi Minőségellenőrző Nonprofit Kft. szabványügyi és képzési témavezetője
Jó házat alkotni nehéz mesterség, ami minden jószándék és erőfeszítés ellenére is keveseknek sikerül. A tervező sok hátráltató körülménnyel találja magát szemben, kezdve rögtön az építtetővel, folytatva a környezet adottságaival, az elhelyezésre, lakásszámra vonatkozó előírásokkal, hogy az olyan kérdéseket már ne is említsük, mint a sok mindent befolyásoló energetikai követelmények. A diósdi Júlia lakóépület tervezőjének is jó néhány izgalmas kérdésre kellett választ találnia.
Az első fontos kérdés, hogy az épület hogyan tud illeszkedni a környezethez, a kialakult beépítéshez. A tervező a műleírásban igen eufémisztikusan írja le a Magyarországra, de különösképpen Budapest agglomerációjára jellemző helyzetet, ilyen megfogalmazásokat használva a káoszra: „A szomszédság lakóépületei vegyes karaktert mutatnak” vagy „A környék építészeti arculata heterogén”. Ez a ház nem próbál meg illeszkedni a nemlétezőhöz, ám elhelyezkedésében, tömegében és anyaghasználatában frappáns választ ad a kérdésre. Örömteli lenne, ha a környéken a későbbiekben épülő házak ennek az épületnek a visszafogott lelkületéhez próbálnának meg illeszkedni.
A következő kérdés az idő, ami - mint tudjuk - szintén nem létezik, de ettől függetlenül egy háznak működnie kell megépítése pillanatában, majd tíz, húsz, de még ötven év múlva is. Ennyi idő alatt természetesen alaposan megváltoznak az igények, az előírások és a szokások, a háznak pedig használhatónak kell lennie élettartama minden pillanatában. Ez az épület alkalmas erre, működni tud generációs házként, lakás-iroda kombinációként és kétlakásos épületként is, megfelelve az aktuális igényeknek és lehetőségeknek. Ide kapcsolódik egyetlen értetlenkedésem: a szomszéd teraszára nyíló fürdőablakok idegenek az épület nagyvonalú eleganciájától.
A harmadik, minden építtetőnek és tervezőnek feltett fontos kérdés a környezettudatosság problémája, amire az egyik jó válasz a fa alkalmazása. Az épület anyaghasználatában is következetes, nem csak a teraszok és a tornácok vagy a homlokzat lécburkolata, hanem szerkezete is fa, falai, födémei rétegelt ragasztott fenyőfa panelokból készültek, bőségesen ellátva a megfelelő energetikai minőséget biztosító szigeteléssel.
Az Év háza pályázat a kezdetektől az egyszerűséget, természetességet és tisztaságot igyekszik előtérbe helyezni, mindezt azzal a törekvéssel, hogy a jelentős építészeti értéket képviselő házak díjazásával egyben mintákat mutasson az építtetőknek. Ez egy ilyen ház.
Meva Támogatói Különdíj
Nyéki Gábor, Vékony Tamás, Trikkal Adrienn: A47 társasház, Budapest, Andrássy út
Méltatást írta: Karlovecz Zoltán, Ybl-díjjal kitüntetett építész
10 évvel az 1867-es kiegyezést követően, Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítése, a Sugár út (ma Andrássy út) 1876-os elkészülte után, egy konjunktúra kellős közepén vagyunk. Az építési láz az egekben, a verseny óriási, a helyszín, a rendelkezésre álló anyagiak, a szakemberek tudása mind-mind, pozitív jövőképet ígér. Tehát a csillagok állása ezt követeli: építs! Ekkor fogalmazódik meg az építtetőkben, hogy építsenek egy bérpalotát, melynek tervezésével akkoriban egy igen foglalkoztatott építőmestert, Freund Vilmost bízták meg. A reneszánsz hangulatú eklektikus bérpalota két év alatt, 1880-ra készült el. A lakások mellett az épületben volt található Pest egyik ikonikus kávéháza, a Palermo, mely 1930-ig működött a földszinten. A második világháborút követően az épület a XX. század második felére jellemző gazdátlanság áldozata lett, azaz 80-90 évig semmilyen felújítás nem történt a házon. Lehet, hogy ez lett az épület szerencséje, mert ezzel el is kerülte a szakszerűtlen átépítést. Ilyen örökséggel kapták meg a tervezők a feladatot, hogy romjaiból újjáépítsenek egy palotát.
Egy beruházás olyan példáját láttuk megvalósulni, ahol a beruházó és a tervező komplexen kezelte a helyzetet, és így jutott el egy kiváló végeredményhez.
Mit is jelent ez?
Adottságként van itt egy 90%-osan beépített négyzet formájú telek, azon egy műemléki ház két utcai homlokzattal, egy díszes, de rossz léptékű belső udvarral és a korábban bemutatott szellemi örökséggel.
Talán a legfontosabb kérdéssel kezdve: hogyan értelmezzünk a XXI. században egy műemlék rekonstrukcióját, felújítását, illetve átépítését? Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt ebben a kérdésben, hiszen ma már minden téren egészen mások az elvárások, mint 140-150 évvel ezelőtt. A tervezők ebben a házban néhol sokat, néhol semmit, vagy csak egy leheletnyit változtattak a múlt örökségén, és tették ezt olyan biztos, de könnyű kézzel, hogy ami kialakult, azt teljesen természetesnek találjuk. Iránymutatásaival Déry Attila műemléki szakmérnök segítette a tervezést. Felújításra kerültek a freskók, a burkolatok, a szobrok, és a korlátok. Eredeti pompájában láthatjuk az épület homlokzatait is.
Szintén fontos szempont, hogy itt csak annyi lakást és olyan lakásokat szabad kialakítani, amik elviselik ezt a sűrű beépítést, és a belső udvar 20 méteres mélységét. Sok kisebb lakás elhelyezése itt elképzelhetetlen. Így alakult ki szintenként két lakás, és nem több. De ezek a lakások a ház palota jellegéhez illően megfelelően nagyvonalúak, fogadóterekkel, szivarszobákkal gazdagítva a tereket. A penthouse szint teljesen mai megfogalmazású, belesimul az épület eredeti tetőkontúrjába, de az alsóbb szintekhez hasonlóan nagyvonalú, és itt csak egy lakás került kialakításra. Az utcai szinten üzletek kaptak helyet, személyes véleményem, hogy ide nagyon beleillene a régi Palermo kávéház…
A lakásoknak komfortban, designban, egyebekben meg kell felelniük a mai elvárásoknak. Látható, hogy különös gondot fordítottak a belsőépítészek az épület közösségi tereinek és a lakásokon belüli terek megtervezésére. Az egyedi bútorok megálmodása, kivitelezése, az anyagok kiválasztása, az enteriőrök vizionálása nagy empátiát mutat a hely és a ház szellemiségével. Itt meg kell említeni Ördög Alíz és Hajdú Bianka belsőépítészek nevét.
A palota felújítása jó példát mutatva, a régi és az új egyensúlyát megtalálva emeli az Andrássy út, Európa egyik legszebb sugárútja fényét, ezért a tervezőket a zsűri a Meva Támogatói Különdíjában részesítette. Gratulálunk!
Prefa Támogatói Különdíj
Pethő László, Álmos Gergely, Gulácsi Éva, Wehner Viktória: Családi ház, Balatonalmádi
Méltatást írta: Fialovszky Tamás, Ybl-díjjal kitüntetett építész
Leonardo da Vinci, a reneszánsz zseni egyik jegyzetfüzetében a lélek eredetéről elmélkedik, és azt írja, hogy az emberi találékonyság sok mindent létrehozhat, de ezek soha nem érhetnek nyomába a természet csodáinak, amelyek gyönyörűek, egyszerűek, és semmi feleslegesség, semmi öncélúság nincs bennük…
Ennél a háznál azt érezzük, hogy a táj és az épített környezet kerül párbeszédbe egymással,
- a horizontra kifeszülő tó látványa
- a vörös kő támfalakkal tagolt teraszos domboldal
- a nagyvonalúan ellebegő nyeregtető
- az őszinte fa szerkezetek
- a ház szerkezetileg logikus és izgalmas térstruktúrája
- a nagy üvegfelületek által biztosított átláthatóság
együttesen hozzák létre azt a ’csodát’, amit ezen a helyen természetesnek, egyszerűnek, magától értetődőnek érzünk. A ház a tájjal való párbeszédből fejti meg magát!
„Az egyszerűség a kifinomultság csúcsa” – mondja Leonardo.
Az egyszerűséghez pedig az alázaton túl rengeteg emberi találékonyságra, odafigyelésre, energiára és szeretetre is szükség van. Ez az egyszerűség nem magától értetődő – sokat kell tenni érte!
Ez a törekvés érhető tetten az alaprajz szerkesztettségében, a választott szerkezeti megoldásokban, a külső- és belső részletek végiggondoltságában és finomságában.
Gratulálok az alkotóknak ehhez a munkához és a díjhoz!
Terrán Támogatói Különdíj
Tamás Anna Mária DLA és Kovács-Andor Krisztián DLA: Áprily Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Méltatást írta: Félix Zsolt DLA, Ybl-díjjal kitüntetett építész
A visegrádi iskola tervezése izgalmas és nehéz feladat elé állította a tervezőket. A helyszín nagyon szűkös, a terület inhomogén beépítési struktúrája nem könnyítette meg az új ház elhelyezését.
A tervezők a meglévő földszintes épület elbontása mellett döntöttek és ennek az épületnek a helyén, alakítottak ki egy új U alakú épületszárnyat, ami a megmaradó emeletes iskolaépület társává vált. Ha a tágabb környezetet is nézzük, akkor a szomszédos Makovecz Imre által tervezett sportcsarnokkal karöltve a meglévő iskola és az új épületszárny egy kicsi, de kedves belső udvart vesz körbe, ezzel alakítva ki azt a védett belső világot, ami a gyermek fejlődésének, tanulásának lesz az otthona.
Az épületben, a helyszűke miatt nem tud jöhetett létre nagyméretű közösségi tér, ezért a tervezők úgy döntöttek, hogy a termek előtti közlekedősávot erősítik meg, kétszintes teret létrehozva a kis belső udvar felé. Ezt a tér a teljes homlokzati hossz mentén megnyílik, így a külső térrel folyamatosan kommunikáló belső tér jön létre. Ez a ház legizgalmasabb része, és az egyik legfontosabb üzenete az építészeti formálásnak. A tantermek erénye, hogy saját öltözőblokkon keresztül lehet megközelíteni és mindegyik terem mellett van egy saját mosdó, ami az alsótagozatosok számára nagyon hasznos. Ez a gondosság és figyelem érezhető az egész ház felépítésében, a tervezők alapos munkát végeztek.
Fontos megemlíteni, hogy a házat az utolsó részletig kitalálták az építészek. A belsőépítészeti részletek finomak, a belső terek színvilága otthonossá teszi a gyerekek számára az iskolai légkört. A színek finomsága a homlokzatokon is szembetűnő, a fa és a vakolt felületek összhangja, harmóniája egyensúlyban van.
Összességében azt gondolom, hogy a nehéz alaphelyzetet remekül fejtette meg a tervező csapat. Környezetébe jól illeszkedő ház született, amely részletgazdagságával, finom eleganciájával sok kis gyermek nevelésében lesz meghatározó élmény. Olyan iskola született, ami sokak szívében lesz kitörölhetetlen emlék. A megépült házhoz ezúton szeretettel gratulálok!
Év Háza 2023 középület kategória közönségdíját Balogh Csaba (Konkrét Stúdió) és Kádár Mihály (TSPC) vezető tervezők, Deigner Ágnes, Sirokai Levente, Sónicz Péter (Konkrét Stúdió) zalaegerszegi Mindszentyneum épületével nyerte el.
A kategória támogatója az Internorm Ablak Kft.
Év Háza 2023 családi ház kategória közönségdíját Tőrös Csaba és Oláh Gábor remeteszőlősi családi háza nyerte el.
A kategória támogatója az OTP Ingatlanpont Kft. és az OTP Pénzügyi Pont Kft.
Olvassa el, hogyan látta a díjazottakat a neves szakmai zsűri az előző években:
